A Kármel-hegy a Biblia szerint Illés próféta helyszíne, ahol az élő Istenbe vetett hit győzedelmeskedett. A XII. századtól remeték telepedtek le itt, akik a Szűzanya tiszteletére kápolnát építettek. Később közösséggé szerveződtek, szabályzatukat Albert jeruzsálemi pátriárka adta, és magukat „Mária testvéreinek” nevezték. Védőjüknek Szűz Máriát választották, akinek példáját követve az evangéliumi tökéletességre, szemlélődő imára törekedtek.
A rend tagjai a török támadások miatt Európába költöztek, ahol a „Kármelhegyi Boldogasszony Testvérei” nevet vették fel, amit az Egyház is elismert. A XIII. századtól a skapuláré, vagyis Mária ruhája lett a rend megkülönböztető jele, amely Mária oltalmát szimbolizálja. A hagyomány szerint a Szűzanya egy látomásban megígérte: aki hűségesen viseli a skapulárét, üdvözülni fog. Ezért a rend főünnepe július 16-a lett.
A Kármel máriás lelkisége nem pusztán ájtatosság, hanem mély, személyes kapcsolat Máriával, akinek erényeit – különösen az imádságot és Isten igéjének befogadását – igyekeznek követni. A rend szentjei, mint Avilai Szent Teréz vagy Kis Szent Teréz, tanításaikban is ezt a szemlélődő, Máriára bízott lelkületet hangsúlyozzák.
A Kármelita rend máriás hagyománya minden hívő számára példát ad: a lényeg a bizalom, a ráhagyatkozás és az, hogy Mária vezetésével egyre közelebb kerüljünk Krisztushoz. A Kármel-hegyi Boldogasszony tisztelete így nemcsak a kármeliták, hanem minden keresztény lelki életének gazdagítója lehet.
Rövid összefoglalás a karmelita.hu oldalról.