ELHAGYNI A CSÓNAKOT A TENGERÉRT Lassan borongósra vált az idő. Az emlékezés meghatározza a novembert. Sokan elindulnak, hogy felkeressék eltemetett szeretetteiket a temetőben. Az emlékezésünk kultúrája is változóban van. Mit jelent ma nekünk a Halottak napja? Minden Halottak napja az emlékeink rendezése, feldolgozása; szembenézés az ember és a saját mulandóságunk tudatával.
Mert születünk és meghalunk. “Az élet fokozatosan megy át a halálba. Először az egész részei halnak meg. Amikor az ember szerettei meghalnak, az ember egy része meghal.” (Márai Sándor) A közeledő halál önmagában is elég szörnyű, de még rosszabb, ha a közeledő halál ad egy kis futamidőt arra, hogy megvilágosodjon előttünk mindaz a boldogság, amiben részesültünk, és mindaz a boldogság, amiben részesülhettünk volna. Teljesen világosan látjuk mindazt, amit elvesztettünk. Az élet: egy utazás, ez az irodalomban számtalan helyen megjelenik. Egy kor után azt érezzük, hogy valami eltelt, elment mellettünk. Ennek a megtapasztalásában a legfájóbb a hiányérzet, hogy mi minden kimaradt az életemből, és mennyi eltékozolt pillanat lopta el a lehetőségeimet egy boldog élettől. Az öregedő emberek mindig fiatalságuk korszakát dicsérik. A természet így szoktatja lassan az embert, hogy majd ne nagyon fájjon itt hagyni ezt a rosszat.
Groteszk talán, de egy mai könnyűzenei énekből fogok idézni, hogy érezzük meg: a mélység nem tűnt el a mai kor fiataljaiból sem. Mélyre került emberek újjászületett gondolatai ezek, amikor a végesség után az új lehetőséget tapasztalják meg a tékozló fiú ébredésében. Számtalan ilyen mély dal születik, mert az ember mindig keres, kutat, öntudatlanul is többet akar ebből az életből. “Megszületni a világra gyönyörű, /Benne lenni a világban gyönyörű, /De kiszületni a világból az a szép, /Elhagyni a csónakot a tengerért! /Sorsa felől mért aggódik az ember, /Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell, /Mint a Duna érkezik az életünk, /Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.” (Bajdázó, Le kapcsolom …)
Szeretteink már elhagyták a csónakot a tengerért, az ideig valót az örökkévalóért. Ebben a hónapban Istenre tekintünk újra és az a remény éltet, hogy Krisztus feltámadásával mi sem szorulunk be a tér és idő koordinátájába. Isten örök lakást épít számunkra a mennyben!