Első alkalommal ünnepeltük együtt a nagyhetet és a húsvéti vigíliát. Öröm volt számomra, hogy a plébánia közösségei a nagyböjti és nagyheti alkalmakon szép számmal vettek részt. Lelkünk mélyén még él a vágy a méltóságteljes ünneplésre. Él a vágy a megújulásra és hitünk mélyebb rétegeinek megismerésére. Húsvét hitünk legjelentősebb alapját tárja fel előttünk. Az értünk szenvedő, szeretetből életét adó Isten alapjaiban változtatta meg az életről, szenvedésről, halálról vallott emberi dimenzióinkat. A sír üres, szívünk telve hálával az utóbbi hetekért. Húsvét új erővel, a Feltámadott élő erejével tölti be szívünket. A vigílián jó újra énekelni a dicsőséget és az alleluját, amit heteken át nélkülözött a liturgia, ami hitbeli örömünk kifejeződése. Isten adjon békét és áldott ünnepet plébániánk minden testvérének!
