Az alábbiakban találjuk Mária szeplőtelen szívéhez való felajánlás aktusának nagyobb részét – egy olyan imát, amelynek nincs egyetlen szerzője, hanem fejlődéstörténete van, amely főként a fatimai üzenethez és a XX-XXI. század pápáihoz kötődik: XII. Piustól (aki 1942. október 31-én, a második világháború kellős közepén szentelte fel az egész világot a Szűzanyának) egészen XIV. Leó pápáig. Ezt az imát ma el lehet mondani egyedül, családban vagy munkaközösségben, csatlakozva így a XIV. Leó pápa által a békéért intézett felhíváshoz.
Ó Mária, Isten Szent Anyja és a mi édes Anyánk,
e megpróbáltatás súlyos órájában hozzád emeljük lelkünket.
Te vagy az Anya, aki ismersz bennünket és szeretettel ölelsz át:
semmi sincs elrejtve előled abból, ami szívünket nyomja.
Irgalmasság Anyja, annyiszor tapasztaltuk gyengéd gondviselésedet,
jelenlétedet, mely békét ajándékoz, mert mindig Jézushoz,
a Béke Fejedelméhez vezetsz bennünket.
Ám mi letértünk a béke útjáról.
Elfeledtük a múlt század tragédiáinak intő tanulságait,
a háborúkban elesett milliók drága áldozatát.
Nem teljesítettük, amit a nemzetek közösségeként vállaltunk,
és elárultuk a népek békeálmait, a fiatalok szent reményeit.
Megfertőzött bennünket a kapzsiság,
bezárkóztunk önző, nemzeti érdekeinkbe.
A közömbösség elszárította lelkünket, az önzés megbénított minket.
Elfordultunk Istentől, hazugságainkhoz szoktattuk magunkat,
hagytuk, hogy az erőszak gyökeret verjen, életeket oltottunk ki,
fegyvereket halmoztunk, s megfeledkeztünk arról,
hogy felebarátaink és közös otthonunk őrzői vagyunk.
A háború szétszaggatta a föld kertjét,
bűneinkkel megsebeztük Atyánk szívét,
aki testvérként teremtett bennünket.
Önmagunkon kívül minden és mindenki iránt közömbössé váltunk.
És most szégyenkezve valljuk: bocsáss meg nekünk, Urunk!
A bűn nyomorúságában, fáradozásaink és gyengeségeink közepette,
a gonoszság és a háború titokzatos bűnében,
te, szent Anya, emlékeztetsz minket, hogy Isten soha el nem hagy:
szeme szeretettel pihen rajtunk,
mindig vágyva, hogy megbocsásson és felemeljen.
Ő az, aki nekünk adott téged,
és szeplőtelen Szívedet menedékül rendelte az Egyház és az emberiség számára.
A történelem szűk és rögös útjain te gyengédséggel vezetsz bennünket.
Ezért fordulunk most hozzád, Szíved ajtaján kopogtatva,
mi, gyermekeid, akiket minden korban fáradhatatlanul meglátogatsz
és megtérésre hívsz.
Ebben a sötét órában jöjj segítségünkre és vigasztalj meg minket.
Ismételd meg szívünknek szent szavaidat:
„Nem vagyok-e itt én, aki a te Anyád vagyok?”
Te tudod, miként oldd fel szívünk csomóit
és korunk zűrzavarát.
Beléd vetjük bizalmunkat,
s biztosak vagyunk abban, hogy te, különösen a próbatételek idején,
nem utasítod vissza könyörgéseinket, hanem oltalmadra sietsz.
Így történt Kánában is, Galileában,
amikor siettetted Fiad óráját,
és általad nyilvánította ki első jelét a világban.
Amikor az ünnep szomorúságba fordult, te mondtad neki:
„Nincs boruk.”
Ó Anyánk, ismételd meg most is e szót Istennek,
mert ma kiapadt a remény bora,
eltűnt az öröm, felhígult a testvériség.
Elveszítettük emberségünket, eltékozoltuk a békét,
és minden erőszakra, minden pusztításra képessé lettünk.
Fogadd el hát, ó Anyánk, alázatos könyörgésünket.
Te, a tenger csillaga, óvj meg minket, hogy hajótörést ne szenvedjünk
a háború vad viharában.
Te, az új szövetség bárkája,
vezess a kiengesztelődés ösvényeire.
Te, az Ég földje, hozd vissza Isten egyetértését a világba.
Oltsd ki a gyűlölet lángját, csillapítsd a bosszúvágyat,
taníts meg bennünket a megbocsátásra.
Szabadíts meg minket a háború átkától,
óvd meg a világot az atompusztítás veszedelmétől.
A rózsafüzér Királynője, ébreszd fel szívünkben az imádság
és a szeretet szent vágyát.
Az emberi család Királynője, mutasd meg a népeknek
a testvériség útját.
A béke Királynője, esdj ki a világnak tartós békét.
Anyai könnyeid, ó Szent Anya,
lágyítsák meg keménnyé vált szívünket.
Könnyeid, melyeket értünk hullatsz,
virágoztassák újra a gyűlölettől kiszáradt földet.
És míg el nem hallgat a fegyverek zaja,
imádságod készítsen fel bennünket a békére.
Anyai kezeid simogassák azokat,
akik szenvednek és menekülnek a bombák súlya alatt.
Anyai ölelésed adjon vigaszt azoknak,
akik kénytelenek elhagyni otthonukat és hazájukat.
Fájdalmas Szíved gyújtson bennünk együttérzést
és irgalmat.
Ámen.
Forrás: www.avvenire.it, 2025. augusztus 22.